|
Munka, foci, család
2009.06.07.
Brekk Jánost választották a megyében az év vállalkozójának a kereskedelmi és iparkamara tagjai. A szakember a vállalkozása mellett irmert foci edző is, jelenleg a Szparinál dolgozik.
Brekk János vállalkozó írásunk első részében arról beszélt, hogyan lehet egy kényszervállalkozóból az év vállalkozója.
Most a hobbijáról, a fociról és családjáról kérdeztük.
- A vállalkozás mellett a foci is mindig fontos volt az életében. Hogy kezdődött?
- Tizennégy éves koromban Budapestre kerültem, ott tanultam a szakmámat. Közben az MTK utánpótlásában fociztam. Amikor befejeztem az iskolát, hazajöttem, és a Spartacushoz kerültem. A harmadosztályban játszott a csapat, de akkor kezdődött az aranykorszak, a későbbi NB-I-es csapat tagjaival együtt fociztam. Bakos Béla bácsi volt az edzőnk. Aztán katona lettem, ott is fociztam. Mikor hazajöttem, akkor alakult a Temesvári csapat, én az NB II-ben az ASE-ben folytattam a focit. Közben a Mezőgépnél kaptam állást és elkezdtem a civil karrieremet is építeni.
- Ennek ellenére még harmincnyolc évesen is focizott.
- Nekem sokat jelent a foci. Mindig alázattal csináltam, játékosként és edzőként is. Soha nem csaptam be senkit a labdarúgásban, mert mindent beleadtam. Ezt a mentalitást néhány mai focistából hiányolom. Focizni nem lehet úgy, hogy csak megélhetésnek tekinti valaki. Ha nincs meg az alázat, akkor az kevés. Az igazán nagy sportolóknál is látni lehet ezt az alázatot. Most néhány fiatal került a csapathoz, és úgy látom, ők még nyitottak erre a szemléletre, ezért érdemes dolgozni.
Az elmúlt tíz évben végigjártam a ranglétrát. Közben a csapataimmal egyre magasabb osztályba kerültünk. Nagyon foglalkoztatott az a kihívás, hogy az élvonalban is dolgozhassak, sikerült ezt is elérni. Alacsonyabb osztályba már nem biztos, hogy elmennék dolgozni. Most válaszút előtt állok, mert a sikertelenség nagyon megviselt tavasszal a Szparinál.
- Hogyan viselte a család, hogy a szabadidőben is sokat volt távol?
- Megszokták. A feleségemet szülőfalumból, Pócspetriről ismerem. Amikor összeházasodtunk, már akkor is fociztam, megszokta ezt a helyzetet. Három lányom van, ők beleszülettek ebbe a helyzetbe. Jól ismerik a megye összes focipályáját, gyakran jöttek velem a meccsekre. Megszerették a sportot, most a fitnesz szalonban dolgozik a két nagyobb lányom. A legkisebb lányom még tanul, ő az egyik legszorgalmasabb szurkolója a csapatnak. Minden mérkőzésre eljön. Mostanában ő is gyakran kritizálja a csapatot.
- Mi volt eddig a legnagyobb sikere?
- Hogy sikerült a családomnak a biztos megélhetést biztosítani. Amikor összeházasodtunk, nagyon szerény körülmények közt éltünk, mondhatni szegények voltunk. Albérletben laktunk. Az első saját lakásunk egy garzon volt, ahova már a két lányunkkal költöztünk. Az első lakást is annak köszönhetem, hogy fociztam, és így könnyebben jutottam a lehetőséghez. Sokat dolgoztunk azért, hogy a mai rendezett körülmények között élhessünk.
- revayz -
|